egy fizetési meghagyást!
Telefonon hívtam őket, ma nincs benn az ügyintéző, csak tegnap volt, most egy hétig tanulmányi szabadságon lesz, lehet, hogy valóban rosszul számoltunkk, menjek be egy ügyfélszolgálati irodába.
Inkább írtam egy emailt:
Észrevételt szabadjon tennem!
A megállapított illeték kiszámítása szerintem hibásan történt. Egy biztos, a kiszámítást én nem értem.
Elvárom, hogy szíveskedjenek azt ellenőrizni!
Kellemetlen számomra, és érthetetlen, hogy egy valószínűleg jogos javítási kérelem eljuttatása Önökhöz telefonon nem elegendő, emailben nem megvalósítható. (?) Honlapjukon ezt olvasom: „Konkrét adóügyekben kérdésével, kérésével, az illetékességgel rendelkező regionális adóhatóság ügyfélszolgálati irodáit személyesen, vagy írásban szíveskedjen megkeresni. „
Mivel nem kérdezni, nem kérni szeretnék, hanem egy általam tévesnek tartott intézkedésükre hívom fel a figyelmüket, ezért bátorkodom mégis elküldeni ezen emailt, remélve, hogy ezzel korom és egészségi állapotomra hivatkozva, számomra kényelmesebb megoldást indukálok.
Az eredményről beszámolok.
Csodás elme, Krakkói Zseni. Ifjúkorom irányító tornya. A Summa Technologiae könyve életem egyik meghatározója, alakítója. Lem a sci-fi terén is nem csak szórakoztatott, de gondolkodtatott.
Karácsonyra kaptam egy könyvecskét, a Krakkói Remete írásaiból. Ismét az emberiségről gondolkodhattam.
Apró megerősítések, és nagy problémák rendezése.
Az előbbire példák:
„… a könyvek már úgyis régóta a kandalló körül állnak kupacokban.”
Ki szeretné a könyveket, ha nem Lem? De hát a Guttemberg Galaxis kora …
„… bepillantok valamely írásomba, mert esetleg egy idegen nyelvre fordított mű tartalma is teljes egészében idegennek tűnik (és úgy érzem, mintha sosem tudnék olyat kitalálni, ami ott olvasható)”
Szükségünk van-e az anyanyelvünkre.
„Ha elfelejtik saját nemzeti történelmüket, olyanok lesznek, mintha öntudatlanul vergődő kultúrából érkeztek volna.”
Szükségünk van- e a történelmünkre.
„Miért nem tudja Amerika, mi az övé ezen a világon, és mit kezdjen a „világvezéri” szereppel? „
Lem írja ezt.
„.. összefüggés áll fenn a teljes társadalom intelligenciahányadosának (IQ) a 20. század végén megfigyelt csökkenése és az 1995-97 után rohamléptékben elterjedt interaktív televíziók világhálózatának kiépítése között.”
„… erőltetik ránk, csupa kommunikációs eszközt, de szinte nincs is mit mivel vagy kit kivel összekapcsolni, mert a kommunikáció tartalma egyre egyhangúbb és silányabb.”
Szükség van erre a blogra? Olvassa valaki?
„A létező szuverén egyéniséget (sovereign subject) alapjaiban rendíti meg folyamatosan fejlődő képességünk, mellyel különböző személyiségeket veszünk fel (to adopt) a virtuális társadalmakban.”
Blogkör, szerepjátékok a számítógéppel, munkahelyi élet?
De a lényeg!
„.. ha a mostani – kétszázalékos – éves növekedés a 3400. évig tartana, akkor minden ma élő embernek egytrillió leszármazottja lenne, a földi népesség tízezer trilliósra nőne, és minden emberre nagyjából két négyzetcentiméternyi terület jutna.”
Szóval Magyarország az emberiség jótevője öngyilkos életével! De, hát mi a tízmillió a tízmilliárdhoz képest?
Hiszem továbbra is, hogy Isten nekünk teremtette a Földet, de ha mégis az előttünk álló ezer év számára, a rátok bízom pillanat, akkor most elkezdődött az élet-halál harc a mentőcsónakokért. Ez a hasonlat is Lemtől: ha kevés a hely, a mentőcsónak szélébe kapaszkodóknak levágják a kezét.
Lehetséges, hogy a sírt hol nemzet süllyed el, a körülvevők nem gyászkönnyekkel borítják?
Lehetséges, hogy hazánkban (is) kiszorítósdi indult?
Összeesküvés elmélet, vagy biológiai harc tehát, amit a Csurka-félék látnak?
Van hazánkban népírtás? Elindult a magyar hajó süllyedése? Kell másnak a Kárpát-medence?
Elindult az emberiség hajójának a süllyedése, s törődik valaki azzal, hogy a magyaroknak jut-e mentőöv? Mentőcsónak, azt hiszem, biztosan nem!
A második nagy megvilágosodásom pedig, a mértani sorozat. Ha a kölcsön kamata csak kettő százalék volna! (Leisztinger-féle THM 470% !!)
Ha A bank B-nek, az C-nek stb., stb. ad kölcsönt, ha emberek vásároljatok hitelbe, ha fizetek majd, amikor megkapom a kölcsönömet, nem de törvényszerű a világválság, nem de törvényszerű a telítődés.
Nem volna emberibb csak a megdolgozott értékeket osztogatni, fogyasztani! Nem volna itt az ideje a bankrendszert felülvizsgálni? Tudom, ez dilletáns gondolat, de a dilletáns hozzáállás jóakaratot is jelent.
Rég óta olvasgatom Torsalgvist blogját, most rákaptam a hozzászólásra is. A legutóbbib ide is felteszem:
Ezen a véleményen sokat gondolkodtam:
"azt a felhalmozott gyuloletet Tor, amit nap mint nap tapasztalunk hozzaszolasaid es posztjaid soran,"
Tor bejegyzései nekem tetszenek. Az idézet hozzászólónak van igaza, s nekem tetszene a gyűlölködés? Szeretnék mindenkit szeretni! Tévedek, és vajon bennem is gyűlölet halmozódott fel?
Grundon, utcán nőttem fel. (Szüleim szeretete virtuális gyermekszobát tudott csak adni.) Hős utcai gyerekek (is) voltak osztálytársaim. A Páncél ikreknek egy pár cipőjük volt (azt felváltva hordták), tanszereiket egy faládában cipelték.
A játék közben sokféle indulat, durvaság jött elő. Minden momentumot küzdelem, harc, megtorlás követet, az állásfoglalás, a vita természetes volt. Soha nem volt konszenzus a tisztviselő-telepiek és a hősutcaiak között. Egy kivétel, egy abszolút igazság létezett: Az ütés vitathatatlanul jogos volt, ha valakinek szidták az anyját.
Torban és a hozzá hasonlókban (bennem is) valami valóban felhalmozódott, azt érezzük, hogy ezt már nem szabad tovább elviselnünk, azt érezzük tennünk kötelező valamit. (Az anyánkat szidták!)
És mit tehetünk, mit tegyünk? Demokrácia van, jogaink vannak, értelmes emberek azt hirdetik mindent készek megtenni azért, hogy véleményünket elmondhassuk. Szabadság van. Nem kell, nem szabad megalázva, félelemben élnünk.
És, mit tapasztalunk?
Ha valami nem tetszik, azt mondja a hatalom: Ti vagytok a hibásak, tetszettek volna forradalmat csinálni. Avagy azt: Na és? Ha, kimegyünk a Kossuth térre, (miután szidták anyánkat, cédának nevezték hazánkat), ránk szólnak: a füvet azért nem szabad letaposni. Megaláznak, cinikusan semmibe vesznek, (Böszmék, bőszíteni akarnak?): "Idővel úgyis abbahagyják".
Nem én mentem be a kocsmába, a kocsma(i stílus) áradt szét az országban!
Nem, nem, Tor nem gyűlölködik! Sajátos, ironikus, keserű stílusban keresi az igazat mindannyiunk érdekében, figyelemre méltó gazdag tudás birtokában szenvedélyesen érvel, ostoroz.
Aki értelmesen vitázik és pontosabb fogalmazásra, gondolkodásra késztett(i), aki megmutatja, hogy mások szemével is kell nézni a világot, az segíti, hogy mindannyian helyesebben ítéljünk, cselekedjünk. Az ő tevékenységéért köszönet!
Ezt kaptam, nagyon tetszik. Azt kérték, küldjem tovább, talán ez a továbbítás legjobb módja.
Talál valaki logikai hibát a dolgozatban?
Kovács János álláskereső története
Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszáritóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait. Az óráját (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján, beült autójába (made in Germany) és mint már hónapok óta, álláskeresésbe fogott. Az ismét eredménytelen nap végén János hazament, papucsot (made in China) húzott, fogott egy üveg bort (made in France) és bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...
Napi gazdaságtan, egyszerűen.
"Made in China" - olvashatjuk nap mint nap.
Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják.
Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék
megvásárlásával ismét hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a kétmilliárdnyi szorgos kéz
egyike félmaréknyi rizs értékű fizetéssel teljen meg. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.
Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas a Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan?
Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk.
Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik két forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós
energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt.
Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda.
Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek meg olyat, amire nem az van ráírva, hogy London. Így aztán
hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is.
Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.
Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió forintos adóssága. Nem.
Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej, mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
Fúj, büdös hajléktalan,
hogy lehet ide engedni az utcára, rontja a városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti
jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná.
Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi.
Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntözzük a benzint, majd megpróbáljuk
beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem akar normálisan
működni?
Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom.
Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye.
És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához.
Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj.
Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Így a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan.
És hogy nekem ebből még hasznom is lenne?
Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).
Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyikre az van ráírva, hogy "Made in Hungary".
Én csak egy aprósággal toldanám meg: Azt is írhatnánk a termékekere, hogy Magyarországon készült.
Részben a Felvidékről, sőt talán részben a szlovákoktól származom.
Latinovits Zoltánt mint színészt szeretem, mint embert becsülöm. Egyszer képen vágta a Mikroszkóp színház akkori igazgatóját, s szemébe mondta, hogy te ávós voltál!
Szóval Latinovits azt írta: "Csak akkor sorolhatunk be internacionalistának, ha már náció vagyunk."
Sok szavunk jelentését a helytelen használat megváltoztatja. A nacionalizmus nem elítélő, nem kifogásolható viselkedés jelzője!
Ezt olvasom a fogalomról:
"A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Az egyik legtöbbet vitatott politikai eszmerendszer. Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke, amely sokszor meg is előz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz (pl. társadalmi osztály, párt, vallás) való tartozást, kötődést. A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi. A nacionalizmus általában a nemzet és állam egységéből indul ki, azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga illeti meg. A nacionalizmus kiindulópontja, hogy mindenkinek van nemzetisége, a politikai közösség, az állam pedig ezen az alapon nyugszik. A nacionalizmus abból is kiindulhat, hogy „mi különbek vagyunk másoknál", bár ez nem törvényszerű, a békés szándékú nacionalizmus megelégszik azzal, hogy „mi mások vagyunk". Minden nemzetnek megvannak az úgynevezett „referencianemzetei", tehát azok a nemzetek (általában a szomszédai), amelyekhez méri, amelyekkel összehasonlítja magát (a magyaroknak pl. a románok vagy az osztrákok, a szlovákoknak a magyarok és a csehek, a lengyeleknek az ukránok stb.). "
Ez megerősíti értelmezésem. A nemzeti azonosság - én is úgy érzem - alapvető érték, kincs. Pénzben ki sem fejezhető, hogy tudhatom mit jelent nekem e tájék, hogy Góg és Magóg fia vagyok én, hogy sejtem mit jelent a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom, hogy értünk Kúnság mezein ...
Világos persze, hogy ha nemzetet képzelünk el, ha az emberiség egy részéről beszélünk, akkor ezt a részrendszert körülhatároltuk, csoportosítottunk, másokat kizártunk. A másokhoz való viszony pedig igencsak lényeges az emberiség szempontjából. Jézus követői számára nincs itt semmi probléma, szeresd felebarátod, szeretni KELL minden embert. "Még Gyurcsányért is imádkozom." Azonban ha több részrendszer van, azok között relációkat, viszonyításokat kénytelenek vagyunk tenni, hiszen nem azonosak, már csak azért sem, mert nem egy halmazba tartoznak. Nem rosszabbak, mások. Szeress minden embert, ismétlem Jézust. S a szeretet mindent eltűr (lásd Szent Pálnak a Korintosziakhoz írt levelének csodás részét), de azt azért nem mondta Jézus sem, hogy hülye és idióta legyél. Nem, azt mondta kínzóinak, hogy igazatok van! Nem dícsérte őket, s nem hunyászkodott meg előttük!
Azt mondta: Bocsáss meg nekik Atyám, nem tudják, mit cselekszenek!
Egy kedves ismerősöm ezt a példabeszédet küldte nekem:
A Teremtő létezése
Sokan azért nem hisznek Istenben, a Teremtő létezésében, mert semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem találnak a tevékenységéről. A hitetlenek számára Tóth László Tibor az alábbi szellemes példázattal világította meg az irányított teremtés létezését:Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
- Miért hiszi, hogy van Isten?
- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk.
Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.
- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?
A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:
"Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter.
(Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!)
A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet.
Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben." Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.
- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.
A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.
- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit.
Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.
Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
- Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni! A gyáros megkérdezte:
- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával!
Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit.
Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát.
Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!
Logikai játékként, s hitvallásként írtam választ, a következőt:
Kedves Éva!
Azt hiszem Neked nem kell mondanom, hogy hiszek Istenben, hiszek a szeretetben, az isteni örök igazságban.
Egy korábbi tudományos érvelésedre kérted reagáljak, ha tudok. Volt arra is válaszom, de hosszasabban kifejthető, s ezért nem fért az időmbe. A mostani példát is persze, hogy értem, s jó szándékát a szerzőnek tisztelem. De, a példa logikailag, természettudományosan téves. A hasonlóságnak nem mindig feltétele, sőt néha kizárója a geometriai hasonlóság! Az, hogy 800 méteres (4 m átmérőjű, 0,25 m falvastagságú) csövet nem tudunk alkotni (mellesleg Isten sem teremtett ilyet, mert az általa alkotott természeti törvények szerint nem lehet.) nem jelenti azt, hogy 800 milliméterest, azonos arányokkban se tudnánk. S a vegyipar ma már tud ehető dolgokat is előállítani. Nyilván vitatható a sok adalék tápértéke. De mindez mellékes. Isten létét nekem, és a szerencséseknek azt hiszem nem kell logikailag bizonyítani. A gyermekeknek és a kevésbé szerencséseknek pedig, hát nem könnyű, belátom, s sokféle utat kell megpróbálni. Isten van, és törödik velünk.
Nekem a bizonyíték Isten létére: édesanyám féltő szeretete, gyermekeim mosolya, vagy éppen a Te barátságod.
Üdvözlettel
Karcsi
A Heti Hetest szoktam nézni. Szeretek nevetni, bár néha ezen sírni lehet! Juci például, szörnyen felháborodott: "Honnan veszi a FIDESZ, hogy bekerültünk volna az Euro övezetbe! Hogyan mondhatnak ilyet?" A nem verbális csatornán, én azt értettem még, milyen ostobák, nevetségesek, felháborítóak ezek!
Drága művésznő, vannak mutató számok. Volt olyan gazdasági jellemző, amely akkor már (még!) megfelelő volt. Voltak szakemberek, akik akkor úgy ítélték, figyelve a trendeket, hogy 2007-re reális ez a cél. Persze lehet, hogy Önnek van igaza, s nevetséges azt hinni, hogy azok a közgazdászok valamit értettek a szakmájukhoz, és ostobaság azt hinni, hogy azok pedig nem értenek semmihez, akik azóta trükköznek. (De, mindenkor törekszem arra, hogy "hallgattassék meg a másik fél is.)
" Azt mondta a számomra legkedveltebb stabil tag (ő kérte korábban, hogy miniszterelnökünk, távozzon), hogy az ő korosztályával szúrnak ki mindig. Ő mindenkor adózott, a mostani nyugdíjasok pedig a nélkül éltek. Döbbenet, mit tud ez az ember hazánk, szüleink, nagyszüleink múltjáról?
Az adó nagy teher (különösen hazánkban!), de hogyan lehetne összevetni azzal, amit apáink szenvedtek el. Belegondolt valaha abba: Mibe került egy-egy embernek néhány borzalom? Mit jelent sírni az ország megcsonkítása miatt? Mit jelent szemünk előtt felrobbanni látni gyermekeinket, akik vízér mentek, mit jelenthet látni, ha "felszabadítják" a kiéhezett orosz katonák feleségünket, anyánkat, lányunkat, mit jelenthet kifizetni férjünk, apánk kivégzésének költségeit? Mibe kerülhetett itthon maradni, éjfélkor a Himnuszt meghallva, lemaradni a NYUGATRA menő teherautóról? Soroljam tovább? Megbűnhődte már e nép ... !
A mi korosztályunknak is persze megvan a maga baja, de mi legalább élhetünk. Élünk?
Fel tudjátok fogni, mi történt a minap? Valami olyasmit magyaráztak, hogy amerikai bankok rosszul ítélték meg a hitelt felvevők házainak értékét. Jól értem, többet költöttek a szabad polgárok, mint amennyit vissza tudnának fizetni? Drágább hajókat, autókat, ruhákat vettek, mint a házuk értéke, s nem fizetik vissza a kölcsönt? Ezek után nem, azokat veszik elő, akik elitták a hitelt, nem a kocsmárost, aki a részegeknek is mérte a pálinkát? Én fizessek helyettük? Nekik? Kamatot?
Nekünk együtt kell most fizetni? Annak a magyar kisgyereknek, aki már eddig is éhezett, azoknak a roncsoknak, akik az utcán élnek, azoknak a tanároknak, akik eddig is nem azt nézték, mennyit keres a banki osztályvezető, hanem a tanítványaikat?
Együtt kell fizetnünk a magyar menőkkel együtt?
Nem, nem, soha!
Nem tűrhetem, hogy anyámnak ne legyen elegendő a nyugdíja napi egyszeri étkezésre, egy tanítónak tönkre menjenek az idegei, a gyermekiemnek ne jusson ezentúl csokoládé. Nem mi tettük ezt!
Az IMF, meg az Eu segít. (Mint 56-ban az ENSZ) Óriási anyagi erő áll mögöttünk. Valami készenléti díjat persze kell fizetnünk. Micsoda segítség! A hála könnyeivel küszködök! Amikor veszek valamit, az eladónak is kezet csókoljak, hogy volt szíves kiszolgálni, hogy haszonnal volt hajlandó eladni árúját, a maga hasznára!
A segítség az volna, ha élelmiszert, földgázt, fizetéshalasztást, adósságkamat elengedést adnának!
Miniszterelnökünk és társai óriási sikert értek el? "Nem kell felvennünk a kölcsönt. " De, miért kell csökkenteni a jövedelmeket!
Közgazdászok magyarázzák, próbálom elhinni: a bankrendszer, a hitel a gazdaság hajtó motorja. Na jó, a kölcsönökből talán készítünk berendezést, amellyel kitermeljük a száz évre elegendő földgáz kincsünket? Megpróbáljuk mi eladni annak egy részét, s a nyereségből játszva vissza tudjuk fizetni a kölcsönt? Vagy az ivóvíz készletünkból lesz óriási üzlet? Nekünk?
Mire ment el az eddig felvett hitel?
Mire fog elmenni az egyre keservesebben nélkülözni kényszerült adóm, mire fognak elmenni a "nem kell hozzányúlnunk milliárdok"?
Bogár László lángelme. Ma olvastam cikkét: "Védőpénzt kérünk! De hát kitől kell megvédeni engem? Hát, tőlünk." Egyszer Jézus is korbácsot ragadott!
2500 milliárd forintot kaptunk (Kapunk, kapni fogunk. Kérdéses, hogy kapnunk kell? Mi hívtuk be 56-ban az oroszokat!) kölcsön!
Örüljünk?
Ebből a pénzből gyermekek élelmezését, oktatását fogjuk javítani? A nyugdíjasok egészségi ellátását emeljük? A nehezebb körülmények között a gyengéket segítjük? Először a nők és a gyermekek szállnak a mentőcsónakba?
A pénz csak diktált feltételek elfogadása, megtartása esetén használható, azaz előírás, hogy fizessünk, mert az amerikai bankok nem járhatnak rosszul.
Nos az eddigi tartozásunkat Járai Zsigmond becslése alapján, ha évente 5% volna a GDP növekedés, akkor 30 azaz HARMINC év alatt tudnánk visszafizetni. Az elmúlt évben 1 egész valahány tized volt a növekedés, úgy hogy - az EU-s számítási szabályok szerint - beszámítottuk a prostitúciót és a kábítószerkereskedést is!
Hát lehet, hogy mások nem így mutatják be a tartozást, de a harminc év helyett egy-kettőt bizonyára nem lehet becsölni.
Az elmúlt napokban - és még csak most kezdtünk el süllyedni, vagy, ha jobban tetszik gondok elé kerülni - lehetőséget kaptunk (kértük, kijártuk, elértük?), hogy az ország adóssága az eddiginél jelentősen növekedjen. Vagyis immáron 30-nál több évre meg van a programunk, hogy mire költsük mindenkor az adóbevétel felét!
"Sokan azt gondolják Magyarország volt." Folytathatjuk Széchenyi idézetét?!
Ma már a termelő üzemek, gyárak, épületek döntő többsége külföldiek tulajdona. A kultúra irányítása döntően külföldiek kezében. Az oktatási rendszer Bolognai folyamat. A termőföld egy része, az ingatlanbefektetések 70 %.a idegeneké. A fiatalság másutt keresheti boldogulását.
Legutóbb egy konferencián (az előadások nyelve ide-oda ugrált a magyar és az angol között) az akármi cég bemutató standjához mentem, s szerettem volna többet megtudni egy részletről, azt mondja a tájékoztatásomra odatett ember, Please English! beszéljek angolul. Hát ezt is megértem. Tőlem várnak együttműködést, termékük megvételét, de ez csak akkor kell, ha az ő nyelvükön beszélek. Nem tudok! Nem a nemzeti érzés miatt, nem egyszerűen az anyanyelvem nem az angol, gondolkodni magyarul tudok.
És most kiderült, az országnak egy fitying vagyona sincs, nincs tartalékunk, nincs forintunk, amely érték volna. Nincs tőkénk.
Szellemi tőke, hány orvos, hány tudós marad még itt e kitépett szívnél nem nagyobb országban, ahol ismét 3 (vagy 3.60) lesz a kenyér (Euróban)?
A művelt, tanult intelligens fiatalok angolul tanulnak, s egyre inkább beszélnek! És elhiszik, hogy jó dolog, ha tartozik az ország, ha hitelt vesz fel azért, hogy fizethesse a kamatokat. A mindennapi életben eddig is legnépszerűbb volt a hitelrendező hitel.
De egyszer elverik azt, aki nem tud fizetni! Elveszik nem csak vagyonát, de nyugalmát, családját is!
Van, aki azt mondja: Ne tovább!
Bogár László szavait idézve: A stabilizációs csomagok ... "
Ma megint hülyének néztek.
Az Otyenben fizetek kártyával, majd odaadom az üvegvisszaváltó automatától kapott nyugtát. (Volt olyan üveg, amelyiket tízszer kellett betennem, míg végre elfogadta. )
A pénztárosnő: - "Már késő!"
- Mi, mi késő?
- A visszaváltott üvegeket csak levásárolni lehet.
Hát még ezt se tudtam.
Morfondíroztam, ha mégis egyszer, esetleg, néhány kikukázott üveg árából, például gyógyszert kéne vennem a gyerekeknek? Ez nem fordulhat elő? Évek óta mondják, általam tisztelt emberek, baj van a pénzrendszerrel. És most mi van? Baj van? Nem gyúrúzik be? Nem hat Magyarországra? Nem lesz gázár-emelés? Mi lesz?
Apám az ötvenes években a szomszédnak megjavított néhány zárat. Kapott ezért egy vemhes nyulat. Aztán lett 10, 20, 100 nyulunk. Vasárnap kivitte a piacra a süldőket, és kapott érte némi pénzt. Én, most mit tehetek? Tanítanék éjjel, nappal, de néha már nem bírja a lábam. S ez a kisebb baj! Lehet, hogy holnap azt mondják, nem kell a tudásod!
A fizetésem meg (két tudományos fokozat, két nyelvvizsga) 240 ezer forint (bruttó). Az átlag tanítványom (kivéve azokat a szerencsétleneket, akik ma már nem kapnak munkát) mindig többet keresett. A minap találkoztam egyikkel, banknál van, csak egy a teamben, 420 ezer. Egyik szemem sír, a másik nevet. Meddig néznek hülyének?
Hol volt a hiba Lenin elvtárs? Hol a hiba rendszerváltók? És minek kérdem ezeket?
Hova viszik a magyar gabonát? Hova viszik az uránércet? Hova vitték a kérdezőket?
És mégis!
És mégis van bennem életöröm! Örülök, mert van kit szeretnem!
A világörökség részét képező útunkon mindenfélét lehet művelni, kutyasétáltatást, betegek büszkélkedését bajukkal, legutóbb meg magyar tarka felvonulást. Csak egy valami "zavarta volna a forgalmat" ezért nem engedélyezték: a háború elleni tüntetést.
Jövőre katonai kiadásokra többet kell költenünk.
